A modern zenék uralta világ

Vanka Réka, Kollár Melitta

A modern zenék sikeresebbnek számítanak, mert több pénzt keresnek rajta a szerzők. De hová tűntek a régmúlt nagy slágerei? Milyen fontos elem hiányzik a mai zenékből és miért csak ezeket hallhatjuk a rádiókban?

A kétezres évek beköszöntével a rádiók egyre inkább feledésbe merültek, mára szinte már csak az autókban lehet találkozni ezzel az értékét vesztett készülékkel. A rádiókkal együtt pedig még valami kihalt.  Egy érték, mely egészen a kortárs dalok megjelenéséig képviseltette magát a zenei művekben.

Néhány évvel ezelőttig még azon folyt a vita a generációk között, hogy a modern zene vagy a retró a jobb. Mostanra a viták csillapodtak, hiszen a világ nagyrésze elfogadta, hogy már a modern dalok uralják a világot, hiszen azok sokkal jobbak, menőbbek és ráadásul közelebb is állnak az emberhez. Úgy véljük, hogy aki így látja a modern zenét, hatalmasat téved.

Pinterest: Pexels

Gondoljunk csak a Beatles Yesterday című dalára. A hatvanas években hatalmas sláger volt, mindenki örömmel dúdolta a banda egyedi stílusú dallamait, s mégis – a retró rádiókon kívül máshol már nem is hallhatjuk. Pedig rengetegen ismerik a dalt. Az évtizedek tapasztalatai is azt támasztják alá, hogy a századforduló előtti híres zenészek dalait sokkal többen ismerik, ennek köszönhetően pedig sosem merülnek feledésbe, ellentétben a mai modern szerzeményekkel.

Az emberek ötven év múlva is emlékezni fognak a Beatlesre vagy a The Rolling Stonesra, viszont arra, hogy ki volt Enrique Iglesias, már senkinek sem lesz válasza, de nem azért, mert Iglesias egy tehetségtelen celeb, akit jobb elfelejteni.

Az emberek egyszerűen csak elfelejtik a dalok ritmusát, majd később a szöveget is, ugyanis a modern zenékben nincs meg az a plusz, amire mi, emberek vágyunk. Néhány hónap alatt megunjuk az összes új dalt, azok pedig lekerülnek a slágerlistákról. Miattunk a zeneszerzők körme alatt ég a munka, de ők ezt egyáltalán nem bánják, hiszen rengeteg pénzt keresnek rajtunk és kielégíthetetlen étvágyunkon.

Kodály szerint a zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Vagyis arra hivatott, hogy boldoggá tegyen minket, melyet a dalszöveg és a dallam közé rejtett rejtelmes, csodálatos hangulatával képes elérni.

Ha szétnézünk erőszakossá, közömbössé és legfőképpen szomorúvá vált társadalmunkban, rájövünk, hogy a modern zenék nem képesek teljesíteni a feladatukat. Ha pedig egy dal még arra sem jó, hogy felvidítsa az embert, felvetődik a kérdés, hogy akkor mégis miért hallgatjuk őket?

Rengeteg ember számára a zene legalább olyan fontos, mint a levegő, s ahogyan az utóbbi minősége egyre csak romlik a szmogtól, az előbbi is sokat vesztett értékéből, ahogyan ezt már összefoglaltuk. Ám mit sem számít ez a zenemániásoknak, akik csak arra öszpontosítanak, hogy nagyokat lélegezve túléljék a hetet. Lélegzetük egyre mélyebbé és szaporábbá válik. Nekik köszönhetően növekedett meg radikálisan az ember zene utáni igénye.

Ha ezek az emberek megtanulják értékelni a múlt slágereit, előbb-utóbb rájönnek arra, hogy mely számok képviselnek valamilyen értéket. Mai szóval ezt retróbrendnek nevezik, s ha végre bekövetkezik, minden visszatér majd a régi kerékvágásba, az emberek boldogabbak, elégedettebbek lesznek, a kor dalait pedig nem kell majd szégyellnünk a jövő generációi előtt.

Подели

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.