Írta Kubik Dóra

A felnőtté válás küszöbén egyre többet foglalkoztat a pénz kérdése. Többször is feltettem már magamnak a kérdést, hogy mit jelent számomra a pénz. Biztonságot? Szorongást? Hatalmat? Vélhetőleg ahányan vagyunk annyiféle gondolat és érzés kavarog bennünk. Összetett téma, a közgazdasági vonatkozásoktól egészen a lélektani tényezőkig kivesézhető, ennek ellenére úgy látom nem sokat foglalkozunk vele tudatosan, pedig az egész életünket behálózza.

Kezdve a cserekereskedelemtől egészen a mai viszonylag fejlett pénzügyi világig, mindig volt olyan, aki okosabban bánt a pénzzel, mint mások. Ennek természetesen számtalan oka lehet, például az, hogy a szülőktől milyen mintát kapott a pénzügyek kezelésére, mennyire volt tabu téma a családban, tanultak-e erről az iskolában.

A gyermekek, mint minden mást, kezdetben az őket körülvevő személyektől tanulnak meg bánni a pénzzel. Szintről-szintre lépve tanulják meg használni a pénzt, takarékoskodni. A kicsi gyerekekkel természetesen nem kell kamatokról és befektetésekről beszélni, éppen elég, ha időnként szerepjátékok keretein belül tanítják őket, például boltosat játszva, vagy fémpénzeket számolva, mindezzel megalapozva a pénzügyi ismereteket. Fontos felkelteni az érdeklődését a gyermekeknek, hiszen ha kicsi koruk óta foglalkoznak akár csak játékosan is pénzügyekkel, jobb esélyük lesz ügyesen bánni vele. Ha iskoláskorba kerül a gyermek, már több lehetősége lesz a szülőnek a pénzügyi nevelésre: pénzügyi tudatosságra nevelő társasjátékok, zsebpénz bevezetése, önálló vásárlás. Ha ezekkel megbirkóznak a gyerekek, kevésbé valószínű, hogy később félelem tölti el őket pénzügyi döntéseik meghozatala során. Megfigyeléseim szerint tinédzser korra jellemzően már kialakulnak a pénzügyi szokásaink, az alapján, hogy mit tanítottak meg nekünk szüleink, mennyire jártunk utána saját magunk a témának, és hogy milyen pénzügyi oktatást kaptunk.

Sajnos az utóbbi nagyon gyakran kimarad a fiatalok életéből és véleményem szerint ez probléma. Miért nem tanítanak meg minket a formális oktatás keretében bánni a pénzzel, spórolni, vásárolni, mérlegelni? Erre a fajta tudásra is szükségünk lesz felnőtt korunkban, pont úgy, ahogyan a szorzásra vagy az olvasásra.  Természetesen nem hiszem azt, hogy minden mai pénzügyi problémát a jövőben megoldana egy, az iskolapadban elsajátított pénzügyekről szóló tananyag, mégis úgy gondolom, hogy szüksége van erre a fiataloknak.

Magyarországon felfigyeltek már erre a gondra, ezért a gazdasági ismereteket igyekeznek beleépíteni a többi tantárgyba, például matematikába, földrajzba, némely iskolában pedig önálló tantárgyként is szerepel, amiből érettségizni is lehet, de ez nem túl jellemző. 2016-ban jelent meg az első középiskolásoknak írott gazdasági ismeretekről szóló tankönyv, amely hiánypótló volt a magyar oktatásban. Azóta már az általános iskolák 7-8.osztályának is készült tankönyv, megcélozva a fiatalabb gyerekek korosztályát is.

Az Amerikai Egyesült Államokban, az 50 állam közül 25-ben addig nem érettségizhetnek le a középiskolások, ameddig nem vesznek részt egy Személyes pénzügyek nevű órán legalább egy szemeszteren keresztül. Ezeken az órákon költségvetésről, megtakarításról, a hitelfelvétel költségeiről és az Egyesült Államokra jellemző, magas egyetemi tandíjakról és azoknak kezeléséről tanulnak.

Vajdaságban sajnos a közgazdasági középiskolákon kívül szinte sehol nem kaphatunk pénzügyi oktatást, egyes tanintézményekben van lehetőség körbejárni a gazdaság témát egy  szabadon választott tantárgy keretein belül, de a kötelező tantárgyakkal alaposan leterhelt diákok kis része veszi komolyan és tartja prioritásnak ezt a tárgyat. Úgy vélem fontos lenne az oktatáspolitikával foglalkozóknak megfontolniuk ezt a kérdést. Ha nem keltik fel a fiatalok érdeklődését a pénzügyek iránt, az eredményt is könnyen ki lehet következtetni: úgy kerülünk ki a nagyvilágba, hogy az otthon megtanult dolgokon kívül, nagyon keveset tudunk a pénzügyek világáról.

Ezek a körülmények, ezek a gondolatok ösztönöztek engem arra, hogy utánajárjak pontosan mit gondolnak a fiatalok erről a helyzetről, illetve, hogy alátámaszthassam hipotézisem, miszerint a vajdasági középiskolások nem tudnak eleget a pénzügyekről és a gazdaságról. A vizsgálataimat a saját középiskolámban végeztem el, a topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskolában. Természetesen csak a gimnazistákat vontam be a kérdőívezésbe, majd később  egy fókuszcsoport kialakítása közben is csak a kérdőív kitöltői közül válogattam. A fókuszcsoportot azért hoztam létre, hogy a kérdőívezés során felmerülő kérdéseket jobban körüljárjuk. Megkértem őket, hogy a kutatásom előrehaladásának érdekében járuljanak hozzá gondolataikkal a munkámhoz, hiszen minél többen gondolkodunk el egy kérdésen, annyi féle új ötlet és válasz születhet.

Igyekeztem minél több oldalról körbejárni a témát, teljesebb képet kapva arról, hogy pontosan mit is gondolnak a környezetemben élő fiatalok erről a témakörről. Ami legelőször feltűnt, és amit szóvá is tett néhány diák, az az, hogy eszükbe sem jutott volna a pénzügyeken gondolkodni, és ezen a téren fejleszteni magukat önszántukból, ami arra mutat rá, hogy hiányzik a fiatalokból az érdeklődés e téma iránt. A kíváncsiság hiánya nagyon sok anyagi fejlődési lehetőséget vesz el a fiataloktól, hiszen önmagukat képezni, ha már az iskolában erre nincs lehetőség, sohasem jár hátránnyal.

A kutatásom során kitöltettem egy általános pénzügyi és gazdasági kifejezések felmérőt is a diákokkal, hogy be tudjam mutatni, igenis hiányos a tudásuk, és nem okos dolog száz százalékban rábízni a pénzügyi oktatás feladatát a szülőkre. Az Econventio Kerekasztal Közhasznú Egyesület 2016-os tesztkérdései közül választottam párat, mindegyikhez öt lehetséges válasz volt megadva, ebből egy volt a helyes. Ennek az egyesületnek az a célja, hogy a pénzügyi intelligenciát fejlessze és a közérthető pénzügyi ismereteket népszerűsítse a magyar emberek körében, szinte minden évben sort kerítenek arra, hogy az Econventio tesztet középiskolások, egyetemisták és felnőttek is, összesen több tízezren kitöltsék, így felmérve a magyarországi lakosok ismereteit. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) nemzetközi kutatása is hasznomra volt, amelyben az emberek pénzügyi tudatosságát, ismeretét, írástudását és attitűdjét vizsgálták. Magyarország 1996 óta résztvevője az OECD kutatásoknak, a legfrissebb, 2020-as eredmények alapján a középmezőnyt erősíti a figyelembe vett szempontok alapján, Szerbia sajnos nem vett részt ezen a felmérésen.

A későbbi beszélgetés során a fókuszcsoport tagjai, egyhangúan megszavazták, hogy esélyük sem lett volna helyesen válaszolni ezekre az alapvető pénzüggyel kapcsolatos kérdésekre, ha nem kapnak választási lehetőségeket. Az eredmények nem voltak túl meglepőek számomra, hiszen a kitöltőkkel egy korcsoportba tartozok, egy iskolába járok és tisztában voltam vele, hogy én milyen szinten tudtam volna kitölteni a tesztet azelőtt, hogy elkezdtem érdeklődni a pénzügyek és a gazdaság iránt. Az átlag öt pont lett a tízből, egy maximális pontszámot elérő diák sem volt, ez szerintem sokat elmond arról, hogy mennyire vagyunk otthon középiskolásként a gazdaság világában. A legtöbb diák nem tudta, hogy hogyan működnek a kamatok, vagy, hogy mire használjuk a CVV kódot, de sokaknak még az is rejtély, hogy a bankkártyák miként funkcionálnak. Ezek nem összetett, sok gazdasági ismeretet kívánó kérdések voltak, csupán olyasmi, amivel tisztában kell lennünk, ahhoz, hogy nyugodtan elkezdhessük felnőtt életünket. Amikor szembesítettem a fókuszcsoport tagjait, hogy hogyan teljesítettek a tesztelt osztályok, akkor annyit fűztek hozzá, hogy talán még ez sem tükrözi a helyzetet, a valóságban lehet, hogy még alacsonyabb az általános tudásszint.

Amióta ráeszméltem, hogy mi, a vajdasági fiatalok úgy érettségizünk le, úgy kerülünk ki a nagybetűs életbe, hogy nem tanultunk sokat a pénzügyekről, azóta meg vagyok győződve, hogy ez az oktatás egyik hiányossága, és az iskolarendszer felelőssége lenne. Megkérdeztem az iskolám diákjait is, hogy ők hogyan látják, kinek a dolga a pénzügyi ismeretek átadása. Meglepetésemre sokan válaszolták azt, hogy ez kizárólag a szülők és a család dolga, ugyanis sokak szerint ez magánügy. Az iskolámba járó gimnazista diákok számára feltett kérdéseim alapján egy részük számíthat a szülőkre ilyen téren, ám mi van azokkal a diákokkal, akik nem tanulhatnak meg a pénzzel bánni a szülőktől? Például, ha a gyermek olyan anyagi helyzetű családba születik, ahol nincs szükség takarékoskodásra, megtakarításra, akkor fogalma sem lesz ezeknek a tevékenységeknek a folyamatáról, vagy ha a rosszabbik példát hozzuk fel, hogyan tanulhatna meg egy anyagilag nehéz sorsú gyermek félretenni, gyűjteni, ha a szülei annyi pénzt kapnak, amiből egyik napról a másik napra tudnak csak túlélni? Ezért fontos szerintem, hogy az iskolában is halljanak a gyermekek a pénzügyekről, hiszen így anyagi helyzettől függetlenül, minden fiatal kapna lehetőséget elsajátítani bizonyos készségeket, amelyek segítik majd őt a későbbiekben. Nem mindenkinek adatik meg, hogy anyagilag rendezett hátterű, példát mutató, pénzügyi jártasságokat átadó családban nőjön fel.

Egészen kis százaléka a diákoknak úgy tartja, hogy a pénzügyi tudás elsajátítása mindenkinek a saját felelőssége. Természetesen, ha valaki érdeklődik egy téma iránt, vagy van valamiféle motivációja akkor utána fog nézni az interneten. Ám amennyiben nem kezdünk el időben utánanézni valaminek, akkor fennáll a veszélye, hogy soha nem fogjuk tudni száz százalékosan elsajátítani azt, véleményem szerint a pénzügyek is ilyenek. Az, aki nem tanul meg kiskorában spórolni, vagy gyűjteni, esetleg nem érzékeli a pénz értékét, az később sem fogja tudni kialakítani ezeket a képességeket, csak ha nagyon elszántan igyekszik, és sokkal több energiát fektet be a tanulásba, mint amennyit korábban kellett volna. Éppen ezért gondolom úgy, hogy az iskolában és a családban is fontos lenne erről tanulni, ami pedig még így is kimarad, azt kéne pótolnia a fiataloknak az internetről, és más forrásokból. Addig pedig, amíg nem lesz az oktatási program szerves része a pénzügyi ismeretek elméleti és gyakorlati oktatása, helyi szinten különböző projektek, fakultatív programok szervezése hiánypótló lehet.

Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy a pénzügyekről fontos és megéri beszélni a fiatalokkal. Ezért szeretnék mindenkit arra ösztönözni, hogy ne féljünk ettől a témától, mert már csak egy kis utánajárással és tanulással is nagy változásokat vihetünk a pénzügyi szokásainkba. A fiataloknak pedig, akik hozzám hasonlóan, nem részesülnek pénzügyi oktatásban, annyit tudok mondani, hogy a felnőttkorban annyi változással, új, félelmetes, nem várt dologgal fogunk találkozni, hogy legalább erre készüljünk fel minél jobban! Vértezzük fel magunkat pénzügyi ismeretekkel, hogy bátrabban és magabiztosabban tudjunk majd szembenézni a pénzügyeinkkel.