Katona Boglárka költészetéből
Első és utolsó
Kiabálnak a falak, mert holnap már máshol alszom.
Máshol lesz a konyha, a tej, a méz.
Zsáknyi ruha, pirító és (vészhelyzet esetén) géz.
Máshogy nyikorog majd az ajtó, a kilincs, a kapu.
Nem lesz jelen a folytonos kérdés, hogy:
„Már megint hol van a fekete felsőm, Anyu?”
Korgó gyomrom nem tölti ki a csend,
Szemem -meglehet-
kevesebbszer csukom le, nehogy úgy maradjon.
A koli, olykor nagy, koszos alom.
Ha akarom, majd kitakarítom, vagy csak úgy otthagyom.
Amikor már nem leszek se kicsi, se nagy:
19.
Diákmunka, Pest, sok gyors étel és kávé.
Előre is minden elismerésem a MÁV-é.
A „Keleti” vagy „Nyugati” már nem temető, hanem pályaudvar.
Több matek, kevesebb fal.
Magnézium, ginko biloba, emlékezetemnek a maximuma
(a foszló idegekhez járó hűségkártya).
Felelősség-, ön-, tudat,
mikor két személy egybefonódik.
Fehér galamb a hideg reggelekben.
Felkelek, megyek, esek, kelek, fekszek,
A Lipót pékségben kakós csigát veszek, eszek.
Messzebb lesz már Anyám hangja,
A mértéktelen törődés ismerős illata.
A „ menjünk haza”.
A reggeli fekete tea egy cukorral megtoldva.
Utolsó este az elmenetelem előtt,
Holnap viszek mindent, főleg magam.
Lehet könnyezek majd induláskor,
de ennyi volt a 18 nyakatekert mámor.
Kép a szépben
Forróság, téboly, hallucináló légyott,
nincs már jó, csak a legjobb s még jobb.
Él az „én”, mert ő az, aki miatt kél,
a fény, a fölény, a kerítés mi öleli a kertet,
a béke a háború áldozatai felett.
Édeske a kávéban úszkáló habon,
az emlék, a kék lék a falon.
Ha rálesnek, sárga/zöld vagyok.
Őzcsalád, cicák, kisrigók,
fáról potyogó barackos briós.
Szerelembe esés, elszökés,
örökre „együttlevés”.
Válság
Minden megfelel,
minden kerek.
A fák virágoznak,
a hangyák dolgoznak.
A fekete megint fehér,
Az ember megint szegény.
A gazdag ismét zsarnok.
A leves zavarosan kavarog.
Feneketlen a hajó és a mély.
Érintetlen a villa és a kéj.
Puha már a páncél hangja.
Síró falak sírkő anyja.
Nem segít a vaj a késen,
elveszett a hit a résben.
Késik így a népszámlálás,
leszerepelt a hozzáállás.